Mandala
A mandala szó, az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet vagy korong. Eredete a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. Egy mandala magába foglalja a világ egészét, egyesítve és ezáltal kioltva az ellentéteket.
A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások a mudrák, a hangok a mantrák, a kézbe vehető tárgyak, a vadzsra és a málá, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandalák.
A mandalák megtalálhatóak az Inka, a Maja, a Kelta, az Arab és a Buddhista művészetekben is.
A Mandala mindig a külső, valamint a belső világmindenséget fejezi ki. A mandalák tudományos módszerekkel is magyarázható gyógyító, valamint energetizáló hatással rendelkeznek. Minden egyes mandala különféle színeket, de inkább fényeket sugároz, ami hatással van az a szervezetünkben zajló kémiai és fizikai folyamatokra, melyek segíthetnek a szervezet öngyógyító képességének beindításában.